A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VASÁRNAPI ÜZENET - 05.17.

2020-05-16 19:31:28 / Roboz Péter

 

Kedves Keresztyén Testvéreim!

 

A Zsinati Elnökségi Tanács javaslatát megfogadva négy nap múlva, Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepén már kinyitjuk a templomunk ajtaját, és ismét személyes részvétellel, gyülekezeti közösségben magasztaljuk kegyelmes Istenünket. Mindezt természetesen megfelelő elővigyázatossággal, a személyes kontaktusokat kerülve tesszük egyelőre, bízva abban, hogy többé nem kényszerülünk hasonló helyzetbe: a templomunktól és a testvéri közösségtől való távolmaradásra. Az elmúlt hetekben sokan, sokféle fórumon feszegették a kérdést: más lesz-e a világ a járványhelyzet megszűntével? Mások lesznek-e az emberek? Más lesz-e a gondolkodás, az életvitel? S miközben számosan voltak, akik annak a véleményüknek adtak hangot, hogy igen, biztosan fordulat jön majd ezután, és semmi sem lesz a régi; egyházunk Zsinatának lelkészi elnöke, Bogárdi Szabó István püspök úr kimondta és leírta: semmi sem változik – az emberek nagy valószínűséggel ugyanott folytatják majd, ahol abbahagyták. Osztom püspök úrnak ezt az álláspontját, mert egy vírus, vagy egy járvány, illetve néhány hét bezártság nem hoz alapvető változást sem egy emberbe, sem pedig egy társadalom egészébe. A változást, a megújulást, s azt, hogy a felfogásunk és ezáltal az egész életvezetésünk jó irányt vegyen, és más emberekké legyünk, ezt kizárólag Isten adhatja! Vele kell kapcsolatba, szövetségbe kerülnünk! Ma – rendhagyó, írásos igemagyarázataink közt ebben az utolsóban – erről lesz szó. Olvassuk figyelmesen, ráhangolt elmével, nyitott szívvel!

Imádkozzunk!

Kegyelmes Mennyei Atyánk! Hálás szívvel köszönjük meg Neked, hogy az elmúlt hetekben velünk voltál, megőriztél bennünket nem csak attól, hogy testi betegségek erőt vegyenek rajtunk és elpusztítsanak, hanem még inkább attól, aki a lelkünket elveszítheti. Dicsőítünk ezért, hogy őrzöl, s óvsz minket az örök életre. Hálásak vagyunk, hogy a gyülekezetünknek is Te magad vagy az oltalmazója, és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat, mert az, hogy látható módon nem gyülekezethetett egybe a Te néped, nem jelenti azt, hogy megszűnt volna, vagy akárcsak szünetelt volna egyházad léte. Tudjuk Urunk, hogy még nem múlt el a veszélyhelyzet, s ha óvatlanok lennénk, újra bajba sodorhatnánk önmagunkat és szeretteinket, de hisszük: Te vigyázol gyermekeidre, ahogyan eddig, úgy ezt követően is. Könyörgünk is Hozzád legyél majd velünk akkor is, amikor már együtt dicsérhetünk testvéreinkkel Téged a Te házadban. Most azonban szólíts meg bennünket mindenekelőtt ennek az írott igemagyarázatnak a segítségével, és tedd lehetővé Szentlelked által, hogy az Igének megértői és cselekvői lehessünk! Krisztusért kérünk Atyánk, a mi szerelmes Mesterünkért és Megváltónkért, a Te Egyszülöttedért, hallgass meg bennünket! Ámen!

 

Alapige:

1Móz 17,1-8 Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat. Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.

 

Igemagyarázat:

Az elmúlt héten Noé leszármazottai, illetve az özönvíz utáni nemzetségtáblázatok (1Mózes 10) kapcsán arról szólt az írott igemagyarázat, hogy mennyire fontos a múlt: Isten megmutatja nekünk, honnan jövünk, kik vagyunk, s hogy Ő mennyire szeret bennünket.

Van azonban, ami ennél is sokkal lényegesebb: a jövő. Kivé leszünk, hová tartunk, és mit hagyunk magunk után?! A mai igeszakaszunk már erre mutat rá Ábrahám személyén és példáján keresztül.

Az Úristen, a Világmindenség Ura kiválasztja ezt a kivételes hitű embert, s személyes kapcsolatot, sőt örök szövetséget kínál neki és utódainak is. Ezzel pedig minden mássá lesz Ábrahám életében és leszármazottai életében is. Nem csak a neve változik meg (Abrámból Ábrahámmá, ami azt jelenti sok nép atyja). Ez csak kiábrázolása annak, hogy innentől kezdve semmi sem a régi. Isten újat kezd vele. Meg kell változnia magának Ábrahámnak is: „Járj színem előtt és légy feddhetetlen” – mondja neki az Úr. S megváltoznak a perspektívák: a családból egész népek származnak (Izsákon keresztül a zsidók, Izmaeltől az izameliták: arabok), sőt nem genetikailag, de hitbelileg mi magunk, a keresztyének is hitünk ősatyjára tekintünk személyében, s tőle származtatjuk magunkat ilyen értelemben. S az általa birtokolt kicsiny földterületből is termékeny és gazdag ország (Kánaán) közvetve pedig már nem is evilági, inkább mennyei távlatokat nyitó örök királyság lesz Isten ígéretében.

Az Istennek vele kötött szövetsége, és vele létesített személyes és szoros kapcsolata ezt eredményezi. Minden mássá lesz: áldottá, gazdaggá, élővé, termékennyé, örökkévalóvá.

Az ember saját erejéből is kétség kívül sokra képes és sokat elérhet, de nem ilyen távlatokban. Lehet egy ember, vagy egy család néhány évig gazdag, erős, sikeres, de aztán kikerülhetetlenül jön a leszállóág. Lehet egy ország is pénzügyileg stabil, sőt akár katonai vagy gazdasági nagyhatalom pár évig vagy évtizedig, de aztán menetrendszerűen jön a válság, a recesszió, a bukás. Csak Istennel maradhat fenn egy nép egy nemzet hosszútávon, s maradhatunk meg mi is porszem emberek a múlandósággal dacolva örökké.

Jézus Krisztus ezért jött, hogy azt a szövetséget, amit Isten egykor Ábrahámmal kötött, és aztán utódaival újra és újra megújított, azt a Megváltó személyében kiterjessze az egész emberiségre, és felkínálja mindenkinek kivétel nélkül minden méltatlanságunk ellenére.

S innentől kezdve már nem csak az a kérdés, amiről a múlt héten írtam, hogy tudniillik tudod-e ki vagy, kik voltak az őseid, Isten mennyire szeretett a múltban téged, és mennyi mindent megtett azért, hogy élhess, és idáig eljuthass, ahol most tartasz, meg az legyél, aki jelenleg vagy. Talán még ennél is nagyobb kérdés, hogy tudod-e, még milyen változáson kell átmenned, s kivé kell lenned a jövőben? Tudod-e, Isten mit készített és milyen utat szán neked az Ő új szövetségében, amit neked is és utódaidnak is felajánl? Méltó vagy-e rá? A „színe előtt jársz-e”? S feddhetetlenül élsz-e? Hiszel-e ígéreteiben? Látod-e lelki szemeid előtt „Kánaánt”? S afelé menetelsz-e minden erőddel, másokat is segítve a cél elérésében? Utódaidat, gyermekeidet tudod-e ebbe az irányba terelni, jó példát adva nekik?

Ha elkötelezzük magunkat erre, s Istennel járunk, ahogyan Ábrahám tette, akkor ebben a folyamatos lelki kapcsolatban más emberekké leszünk, s más perspektívák nyílnak előttünk függetlenül attól, hol élünk, milyen munkahelyünk van, vagy milyenek a körülményeink. A lelkületünk megváltozik, a szavaink istenmagasztalássá lesznek, a tetteink pedig folyamatos szolgálattá, mellyel Isten országát építjük akarva-akaratlanul szünet nélkül, lelkeket mentve az üdvösségre.

Látjuk-e már lelki szemeinkkel, hitünk látásával az utódainkat? Nem a vérszerinti leszármazottakat csupán, hanem lelki gyermekeinket, akik közvetlenül vagy közvetve a mi hatásunkra lettek Isten gyermekeivé? S látjuk-e Kánaánt, az ígéret földjét, amelyet az Úr Jézus elkészített, és ahova elvezet bennünket?

A járvány után vajon más lesz a világ, vagy mi magunk? Ha Isten kézbe vesz és megváltoztat, akkor igen. Ha a szövetségét, melyet kínál, megtartjuk, akkor igen. Minden valóban egészen más lesz! A mindennapjaid, a szemléleted, a gyülekezetünk közössége, s a jövőnk: áldott, élő, gyümölcsöző. Ha ez nem következik be, akkor semmi sem változik, sőt talán még rosszabb lesz, mint annak előtte, mert megint nem tanult az emberiség egy figyelmeztető jelből, amely közelebb vihette volna az Élet Urához, s létének valódi céljához. De bizakodjunk, hogy Isten kegyelméből, mégiscsak változunk, és változik a világunk. Ámen!

 

Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk! Dicsőítünk Téged, hogy Te, aki a Teremtett Világ Ura vagy, bennünket, kicsiny teremtményeidet arra méltatsz, hogy egytől-egyig örök szövetségedet kínálod nekünk. Amint egykor kiválasztottál kivételes hitű embereket, akikben aztán népek, nemzetek, s embermilliók nyertek áldást, úgy Jézus Krisztusban még inkább határtalanná tetted szeretetedet, és mindnyájunkat meghívtál ebbe a csodálatos kapcsolatba, hogy valamennyien, akik válaszolunk erre a hívásra, szövetségedben élhessünk. Ki ne akarna ilyen szövetséget, s ki ne vágyna ilyen Szövetségesre Urunk? Mégis megvalljuk Neked, hogy keresztelés, konfirmáció, úrvacsorák hosszú sora, igehallgatások magas száma ellenére is tud lazulni, sőt ellaposodni ez a szeretetkapcsolat Közted és köztünk a mi gyarlóságunkból kifolyólag. Bocsáss meg nekünk ezért! Eljegyeztél magadnak végtelen szerelmeddel Krisztusban, de mi csak esendő szeretettel szeretünk. Nem tudunk igazán hűek, odaadóak, s feddhetetlenek lenni. Megyünk a magunk feje után. Élünk a magunk elképzelései szerint. Magunknak gyűjtünk, s magunk vágyait részesítjük előnyben, nem a Te akaratodat. Hitünk, hűségünk, Irántad való bizalmunk, és feltétlen engedelmességünk naponként kudarcot vall. Nem vagyunk Jézus Krisztushoz méltó követők, de még Ábrahámhoz sem mérhető a mi hitünk és engedelmességünk. Mégis áldunk, hogy szövetségedet kínálod, és abba visszatérhetünk, Veled járhatunk, és a Te csodálatos – örök távlatokat megnyitó – ígéreteidet bírhatjuk. Áldj meg és segíts meg minket, kérünk, hogy legyen bennünk odaszánás e szövetség megújítására, a Krisztuskövetésre, és ne csak egyértelműen felismerjük, hogy kivé kell lennünk, hanem valóban azzá is legyünk! Hadd legyünk mi is a hit példaképei a magunk szerény módján! Hadd legyen jobbá az életünk, a gyülekezeti közösségünk, s az egész világunk a Te kegyelmedből! Hisszük Urunk, hogy előtted semmi sem lehetetlen, tudsz velünk csodákat művelni. Tedd hát meg, hogy megtörténjen ez a csoda! Ámen!