A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VASÁRNAPI ÜZENET - 11.15.

2020-11-14 18:06:12 / Roboz Péter

Keresztyén Testvéreim!

 

Igazodva a kormányzati rendelkezésekhez egyházvezetőink kérésének eleget téve sajnos idén második ízben is bezárulnak a templomajtóink, és csak így, a világhálón (vagy más médiafelületen) keresztül, illetve természetesen egyéni vagy családi elcsendesedéseinkben figyelhetünk Istennek hozzánk szóló üzeneteire. A gyülekezet közösségében most egy ideig – a tavaszi időszakhoz hasonlóan – megint nem élhetjük meg a hitünket, Krisztushoz tartozásunkat. S bár nem látunk előre, és csak Isten tudja, mit hoz a holnap, de az biztos, hogy az idei advent, és a karácsony is sokkal csendesebb, hivalkodástól mentesebb, befelé fordulóbb, s talán ezáltal végre meghittebb is lesz, bár a betegség és a járvány most mindenre rányomja a bélyegét, és sokféle félelmet és bizonytalanságot okoz mindnyájunkban. Ezek feloldásában (is) segíthet nekünk, ha képessé leszünk elcsendesedni, és Isten szavára odafigyelni újra és újra, s erőt merítve belőle, hitünkben, és az Ő szeretetének bizonyosságában megerősödünk. Emeljük fel hát a tekintetünket, és a Református Bibliaolvasó Kalauzunk által mai napon elolvasásra kijelölt újszövetségi szakasz segítségével vegyük észre azt a minden körülmény között vigasztaló, biztonságot és reményt árasztó csodát, hogy Krisztus kegyelméből nem csak földi, hanem mennyei állampolgárságunk is van. Csendesedjünk el, szólítsuk meg Urunkat imádságban, és figyeljünk arra, amit mondani akar nekünk!

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk! Drága Mennyei Édesatyánk a Jézus Krisztus által! Dicsőítünk és magasztalunk Téged minden jóságodért, szeretetedért, amelyet elsorolni sem tudunk, annyi ajándékot kapunk Tőled naponként. Az egész földi világunk, az élet, a gyönyörű teremtett környezetünk, a családtagjaink, vagy akárcsak az elmúlt napokban elvégzett munkáink, elért eredményeink is mind-mind a Te irgalmasságodnak köszönhető, amelyekért szüntelen és folyamatosan kifejezésre juttatott hálával tartoznánk Neked. Ehhez képest meg kell, valljuk szent színed előtt Atyánk őszinte bűnbánattal, hogy tele vagyunk elégedetlenséggel, hiányérzettel, s Irántad való lázadással a sorsunk miatt. Most ezekben a napokban ez különösen is igaz sajnos. Nem azt nézzük, amink van, hanem ami nincs, s ami elvétetett tőlünk. Szívünket emészti és lelkünket mérgezi ez, amit a megváltozott világunk, s e járvány okozta próbatétel csak még inkább fokoz. Bocsáss meg nekünk Urunk, hogy földre szegezett tekintettel, és Téged észre sem véve, a Te hatalmaddal és végtelen szereteteddel nem számolva éltük és éljük az életünket, és próbálunk valahogy talpon maradni, amikor egyre nagyobb hullámok tornyosulnak velünk szemben. Pedig, ha Rád figyelnénk és Veled élnénk, s nem pedig Tőled távol, akkor biztonságban és békességben tudhatnánk magunkat! Kérünk ezért: szólíts meg, hogy legalább lelkünkben szűnjön a vihar! S vonj közelebb Magadhoz, hogy érezhessük: semmi és senki sem szakíthat el minket a Te szeretetedtől! Ámen!

 

Alapige:

Filippi levél 3,17-21 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.

 

Igemagyarázat:

Az emberiség talán soha nem élt annyira felelőtlen, önző módon az Istentől kapott szabadságával, mint ahogyan azt manapság teszi. A XXI. század egészen mélyre taszított bennünket ilyen szempontból, bár kétségtelen, hogy Pál apostol idejében – 2 évezreddel ezelőtt – is voltak ilyenek. Ennek bizonyítéka éppen ez a mai Ige, amelyben olyanokat ír, hogy sokan élnek körülöttünk úgy, mint akik Krisztus keresztjének ellenségei (vagyis semmibe veszik a megváltást), a hasuk az istenük, és csak a földi dolgokkal törődnek. Ám ez a szűklátókörű, evésre-ivásra korlátozódó, anyagi világra koncentráló, materialista szemlélet ma sokkal erőteljesebb, mint évezredekkel, vagy akárcsak évtizedekkel ezelőtt bármikor.

Talán az Úr Isten nem véletlenül engedi meg ezt a 2020-as évünket teljesen meghatározó, korábbi terveinket egészen felülíró, s a megszokott, és sajnos egyre értelmetlenebbé váló életünket alapjaiban felforgató világjárványt sem, hanem szeretné, ha a javunkat szolgálná oly módon, hogy végre átértékeljünk mindent magunkban, és elkezdjünk felfelé nézni.

Nézzétek, – mondja Pál a Filippi városában található gyülekezetnek – vannak sokan, akik így élnek, mintha csak evés és ivás lenne az élet meg a földi dolgok: munka, politika, szexualitás, bulizás, pénz, vagyontárgyak megszerzése... Mindez nincs így részletezve, de ez a lényege annak, amit ír. De ez egy alantas élet. Isten nem ennyire teremtett minket, embereket, és nem ennyit akart csupán nekünk ajándékozni. Legyetek ehelyett az én követőim, és azoké, akik hozzánk hasonlóan élnek – írja az apostol, mert mi nem erre a földi életre rendezkedünk be csupán, és nem érjük be ennyivel. A mennyben van polgárjogunk, vagyis tisztában vagyunk azzal, hogy van egy másik állampolgárságunk is. Nem itt ér véget a jövőnk, és nem ennyi az életünk, mert akkor bármekkora erőfeszítéssel is csak szánalmas sorsú, semmiségek maradnánk. Mint ahogyan sokan sajnos így léteznek. Ledegradálva az életüket szinte az ösztönlétre, mint akik abszolút nem nyitottak a végtelenre.

A kárhozatra jutnak – írja Pál az ilyenekről. Pusztulásra vannak ítélve. Ezért létfontosságú, hogy ti ne így éljetek, hanem úgy, ahogyan mi is példát adtunk nektek erre: a Krisztuskövetés útját járva és a menny felé igyekezve, ahol állampolgárságot szerzett nekünk megváltó Urunk.

Ha körülnézünk ebben a minket körülvevő világban, akkor elszomorító, hogy ma is milyen sokan vannak, akik azt az utat járják, amelynek kárhozat a vége az Igénk alapján. Sőt, ahogy fentebb írtam, most minden korábbi történelmi időhöz képest sokkal-sokkal többen tévedtek e halálos ösvényre, amelynek garantáltan pusztulás lesz a vége. Pedig, ha valamikor, akkor most igazán fel kéne ébredni, észbe kellene kapni, és nem a földi dolgainkat kellene olyan fene nagy értéknek tartani!

Mikor az élet törékeny, az egészség hamar elvész, és mindent át kellene értékelnünk, akkor még mindig vannak, akiknek egy amerikai elnökválasztás tűnik a legégetőbb kérdésnek a világban, s annak eredményén ujjonganak, vagy éppen háborognak. Hát kit érdekel ez – bocsánat, mikor ez csak egy földi, ideig, óráig való dolog: nekem pedig a mennyben van polgárjogom, és az életem Krisztus kezében van mind életemben, mind halálomban. Nekem ez ad erőt és vigasztalást, nem az, hogy a két öregúr közül ki nyert választást a tengerentúlon.

Mikor próbálunk szeretteinkre vigyázni, az orvosaink és ápolóink pedig elképesztően nehéz küzdelmet vívnak a kórházakban, akkor vannak, akiknek még mindig a profit az első, meg a gazdasági növekedés, s az óvodáknak és iskoláknak is működniük kell, nehogy a tanév érvénytelen legyen, vagy 2 betűvel kevesebbet tanuljanak meg a gyermekek, vagy ne tudjon annyi szülő dolgozni ebben a néhány hétben. De ezek mind-mind csak földi dolgok! Nem ezekért kellene küzdeni, s nem mindenáron működtetni mindent, akkor is, ha emberek élete veszélyben forog.

Egészen elképesztő és döbbenetes, hogy mennyire a földi dolgaink állnak szinte csak a gondolkodásunk középpontjában, s ezek a semmiségek határozzák meg a mindennapi döntéseinket és életvitelünket. Számtalan ilyen példát lehetne még sorolni, melyek szabályosan megőrjítik embertársainkat, s amelyekhez jóformán odakötözik az életüket, hogy aztán lehúzza őket a mélybe.

Ez a megállás, amellyel most Magyar Hazánk élete kicsit ismételten lelassul a tavaszi időszakhoz hasonlóan, nem lesz a kárunkra. Sőt ha további bezárások jönnek is, az sem! Kegyelmi időnek tarthatnánk, amellyel Isten átértékelésre hív, és felfelé irányítja a tekintetünket, s ha már a tavasszal nem sikerült, hogy megváltozzunk, kapunk egy újabb lehetőséget. Mert észre kell venni, hogy nem azok a lényeges dolgok, amiket mi olyan nagyon a gondolkodásunk középpontjába helyeztünk, s amiért küzdünk, és egymáson is átgázolunk. Nem ezekhez kellene ragaszkodni. Sőt a virtuális térben is, meg családi körben is jó lenne kevesebb jelentőséget tulajdonítani a földi „kincseknek”. Helyette igazi értékeket kellene észrevenni, és az üdvösségünket szem előtt tartani, hogy tudniillik: a mennyben van nekünk polgárjogunk (állampolgárságunk) vagy, ahogy Jézussal együtt mondhatjuk mi is, az Ő követői: a mi országunk nem e világból való.

Sokan élnek ma úgy, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, ami itt körülveszi őket. Rengetegen. De mi, hívő emberek, más perspektívából láthatunk mindent, és ez biztonságérzést, lelki békességet, reménységet ad minden körülmény között, még egy ilyen zaklatott, és mások számára félelmekkel teli időszakban is.

Adja Isten, hogy ne a földi dolgokra koncentráljunk, hanem észrevegyük, hogy hova tartozunk, és hova tart az életünk! Ámen!

 

Imádkozzunk!

Kegyelmes mennyei Atyánk! Magasztalunk Téged azért, mert Te nem csak felemeltél minket a bűnöktől lealjasodott létezésből, és a halálban vergődő állapotunkból azzal, hogy Krisztusban megváltottál, hanem amikor visszacsúsznánk a megváltottságunkhoz méltatlan viselkedésbe, akkor is felemeled a mi tekintetünket, hogy meglássunk Téged, és azt a mennyei világot, ahová mi már tartozhatunk. Segíts bennünket Úr Jézus Krisztus, hogy soha ne téveszthessük ezt szem elől, hogy mi egy új és örökké fennálló csodálatos országnak – a Te uralmad alá tartozó gyönyörű királyságnak – az állampolgárai vagyunk. S amikor lehúzna ez a sok földi nyűg, értéktelen koncok fölött folytatott ostoba veszekedések hosszú sora, és mi is bekapcsolódnánk a hiábavaló földi vitákba, vagy hajszolnánk magunkat és szeretteinket fölösleges kacatok gyűjtögetése miatt, akkor hadd nézzünk a mi üdvösségünkre, és Rád: üdvösségünk Urára. Ugyanezt kérjük most e járvány idején a magunk és mindazok számára, akik megbetegszenek, csüggednének, szerettüket gyászolják, vagy félelmek között élnek! Hadd váltsunk szemléletet, és a földi dolgok helyett hadd fókuszáljunk arra, hogy nekünk a mennyben van állampolgárságunk, vagyis Veled biztos a révbe érkezésünk. Kérjük Urunk, hogy Szentlelkedet töltsd ránk ki, és add ezt a békességet a szívünkbe, és ne igazodjunk ehhez a világhoz, és ne süllyedjünk bele a földi világ mocsarába, hanem hadd emelkedjünk hittel, reménnyel és szeretetettel a szívünkben Tehozzád. S így tudjuk másokba is – családtagjainkba, barátainkba, ismerőseinkbe – a reménységet plántálni az által, hogy nekik is felmutatjuk, hogy lehet másképp is élni az életet, mint ahogyan ezt sokan teszik. Sőt ki merjük mondani, amit Pál a levelében: legyetek az én követőim! Végül imádkozunk orvosainkét, ápolóinkért. Újítsd meg erejüket Istenünk! Könyörgünk a betegekért, tudva, hogy minden egyes gyógyulás a Te ajándékod. S vigaszt kérünk minden gyászoló léleknek! Légy irgalmas hozzánk Atya Fiú Szentlélek Isten! Ámen!