A Kocsi Református Egyházközség Honlapja

VASÁRNAPI ÜZENET - 11.29.

2020-11-28 13:43:35 / Roboz Péter

Kedves Keresztyén Testvéreim!

 

Advent 1. vasárnapja van. Mást jelent ez az idei évben, mint az elmúlt esztendőkben, de talán éppen ez a megpróbáltatás kell ahhoz, amelyen most az egész embervilágunk keresztülmegy, hogy ezek a karácsonyt megelőző hetek ne puszta ünnepvárássá silányuljanak sokak számára, amint azt sajnos tapasztalhattuk már jó ideje. S ne csupán ajándékok utáni rohanásról, bevásárlási lázról, áruházi tömegjelenetekről, és külsőségekről szóljon a készülődés és majd az ünnep, hanem arról, amiről szólnia kell. A Szabadítónak, a világ Üdvözítőjének várásáról és megérkezéséről. Mert a mi generációnknak talán soha ilyen nagy szüksége nem volt még erre, mint most. Ez az advent és ez a karácsony most sem lesz szebb a drága ajándékoktól, vagy a külső csillogástól (a korábbiak sem voltak azok, de az ideire végképp igaz ez). A lényeget szem elől tévesztő készülődéstől és ünnepléstől nem szűnik az a betegség, amitől rettegünk, vigaszra nem lesz mód ott ahol fájdalom vagy gyász van, s reménység az ilyesfajta adventben nem születik, és nyugalom és békesség az ilyen karácsonyban nem lesz fellelhető. Marad a szorongás, a békétlenség, az aggodalom a minket körülvevő válságos helyzet miatt, ami mindent áthat, csak legfeljebb „befedjük egy kis ünnepi mázzal”. De ha felemeljük a tekintetünket, és idén azzá tesszük végre az adventet és majd a karácsonyt is, ami az igazi és eredeti értelme, és vágyakozva várjuk Szabadító Urunkat, akkor mindez megváltozik. Hogy miért? Ki ez a Szabadító, akit reménységgel várhatunk? Kicsoda az a Jézus Krisztus, aki megérkezhet, és akit ünnepelhetünk boldogan? Erről szól a mai üzenetünk. Csendesedjünk el, és figyeljünk oda rá a következő néhány percben!

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk! Kegyelmes mennyei Édesatyánk a Jézus Krisztusban! Magasztalunk Téged, aki hatalmas vagy, erős vagy, igaz Isten vagy! Dicsőséged az egekig ér, és mindent áthat, mindenben fellelhető. Jóságod és szereteted érezhető és tapasztalható életünk minden pillanatában. Jelen vagy örömeinkben és fájdalmainkban, boldog és boldogtalan óráinkban, és a Te irgalmad vesz körül és hordoz bennünket minden időben, hogy azután átvigyen minket Hozzád, örök országodba. Áldunk Téged, hogy megváltottál, s megkegyelmeztél nekünk halálra méltó bűnösöknek a Te Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért. Bocsáss meg kérünk, hogy sokszor megfeledkezünk mi erről, hogy csak és kizárólag a Te kegyelmedből létezünk, és van üdvösségünk. S még az adventi készülődéseink, és az ünnepeink is ezt tükrözték nagyon sokszor. Úgy éltünk, mintha Te nem is volnál. Kihagytunk a mindennapjainkból. S mikor ünnepeltünk, akkor is csak magunkat ünnepeltük, nem pedig Téged. Add, hogy most, amikor oly nagy szükségünk van Terád és a Te szabadításodra Krisztusunk, akkor Hozzád megtérjünk végre, és az adventünk arról szóljon, hogy Téged várunk és hívunk, a karácsonyunk pedig azt, hogy megérkezel, és élő kapcsolatunk lesz Veled. Jöjj Urunk, mutasd meg Magadat nekünk, hadd lássuk, hogy kicsoda vagy Te, és hozz ezáltal reménységet a szívünkbe, tedd elviselhetővé szenvedéseinket, élhetővé életünket, sőt boldoggá és üdvösségessé az adventet, a karácsonyt, sőt egész földi létezésünket, és az örökkévalóságot is, amelyre megváltottál! Szentlelkedet töltsd ránk ki, kérünk, hogy érthessük szavad! Ámen!

 

Olvasandó: Zsidókhoz írt levél 2,5-18

 

Alapige: Zsidókhoz írt levél 2,9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.


Igemagyarázat

Mai igeszakaszunk Jézus Krisztus személyére, szenvedésére és dicsőségére irányítja a figyelmünket. E Református Bibliaolvasó kalauzunk által kijelölt szakasznál időszerűbbet és alkalomhoz illőbet keresve sem találhattunk volna a Szentírásban, mert vajon mire vagy kire kellene, hogy nézzünk, s mire vagy kire kellene figyelnünk karácsony előtt négy héttel, advent 1. vasárnapján? Meg kell, hogy teljen a szívünk várakozással, és az Ő eljövetelére kell, készítsük a lelkünket és teljes Önmagunkat, és amennyire csak hatással lehetünk arra, úgy ezt a minket körülvevő világot, a környezetünkben élőket is!

Ez az igeszakasz – melyet érdemes elolvasni teljes hosszúságában a 2. fejezetből – úgy mutatja be nekünk a mi Megváltó Krisztusunkat, mint „Eljött Eljövendőt”. Hiszen egyrészt arról ír itt a levél szerzője, hogy a mennyei Atya egy rövid időre kisebbé tette Őt az angyaloknál, amikor emberré lett, vagyis amikor megszületett kisgyermekként Betlehemben, és itt járt közöttünk körülbelül 33 évig emberi testben az Úr Jézus. Ez a „rövid időre” kifejezés azt jelenti, hogy az örökkévalóságból jött és oda is tért vissza, de erre a születéstől mennybemenetelig terjedő néhány földi esztendőre vállalta, hogy hátrahagyva mennyei dicsőségét, és mindenek feletti uralmát, kisebbé legyen az Őt szolgáló angyaloknál. Sőt – ezt már csak én teszem hozzá – még az ördög hatalmának, és a bűnös emberiségnek is részben kiszolgáltatta magát, amikor hagyta, hogy mocskolják, leköpjék, keresztre szegezzék.

Megízlelte a halált – írja a levél szerzője. Szenvedett. Szenvedni jött. Ez volt a küldetése. Ez volt az Ő első eljövetelének a célja. S ma, amikor Krisztusra és az Ő eljövetelére irányítjuk a figyelmünket, akkor ezt kell először észrevennünk, s ez ad nekünk erőt, bíztatást, reménységet 2020 adventjén, hogy ilyen Urunk van, aki ezért jött. Amikor nehézségek között élünk, fájdalmakat hordozunk, félelmeink szorongatnak, betegségek gyötörnek, vagy gyászaink emésztenek, akkor tekintsünk arra, aki eljött közénk, és eljött értünk azért, hogy a pokol kínjait és a kárhozatot elszenvedje helyettünk. Hát hol vannak a mi szenvedéseink ehhez?

Ezért ebben az adventben (is) vegyük észre a már eljött Urat, aki szenvedései által hozta és ajándékozta nekünk szabadítását.

Másrészt viszont, mint eljövendő Urat is látjuk Őt magunk előtt ebben az Igében, mert dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg – így olvastuk, és lába alá vettetett minden. Amit ugyan most még nem látunk – írja a szerző az előző, 8. igeversben, de ez bizonyosan csak átmeneti. Csak idő kérdése, hogy egyértelművé legyen ez, amit a mi Urunk más szavakkal így mond: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Amikor eljön ismét, akkor ez a dicsőség és méltóság, és ez a mindeneket meghódoltató uralom lesz nyilvánvalóvá.

S ez is erőt ad, ez is bíztatás, és ez is hallatlan reménység nekünk, hogy efelé haladunk, és minden egyes nappal, minden perccel, és elmúló pillanattal ehhez leszünk egyre közelebb.

Természetesen meg van a szabadságunk, hogy másra tekintsünk advent 4 hetében, vagy másról szóljon az ünnepünk, sőt az egész életünkből kihagyhatjuk Őt. De akkor vajon honnan jön a reménység, a békesség, a boldogság, vagy a meghittség a lelkedbe, a családodba, és ebbe a békétlen, háborgó és szeretetlen világba? Egy ilyen zaklatott esztendő furcsa-különös utolsó heteiben, amikor körülöttünk minden bezárul, amikor nem, vagy alig tudunk „oldalirányba”, horizontálisan lépéseket tenni, akkor még mindig mozdulhatunk vertikálisan: felfelé, mert az ég megnyílt nekünk az első karácsonyon, és eljött ez az értünk szenvedett Úr, aki dicsőséggel koronáztatott meg, és már ezzel a leplezetlen dicsőségével érkezik hamarosan ismét.

Őrá figyeljünk ma, és a következő hetekben, ünnepben, de szürke hétköznapokban, örömeinkben, de bánatainkban is, mert csak ez teszi szebbé és jobbá az adventet, a karácsonyt és egész életünket, ha tudjuk: Krisztus eljött, „kicsivé” lett, értünk szenvedett, hogy élhessünk örökké, és eljövendő, amikor egyértelműen naggyá lesz mindenki számára, mert méltósággal, és uralommal érkezik. Övé most is a hatalom és a dicsőség! Ámen!

 

Imádkozzunk!

Drága Urunk, Megváltó Krisztusunk! Dicsérünk és magasztalunk Téged, hogy eljöttél ebbe a világba, és eljövendő vagy! Köszönjük, hogy hétköznapi gondjaink, bajaink, emberi terveink, sikereink vagy éppen kudarcaink közepette időnként felemeled a mi tekintetünket, és segítesz bennünket, hogy észrevegyünk Téged. Így köszönjük meg Neked ezt az adventi időszakot is, amikor – talán ezt világunkat, hazánkat, s valamennyiünket sújtó megpróbáltatást is javunkra fordítva – igyekszel nem csak arra rávenni minket, hogy haszontalanságok helyett az igazi értékekre koncentrálva éljünk, hanem, hogy meglássuk azt is, hogy eljöttél erre a Földre, és ezt hogyan tetted! Ott hagytad a mennyei dicsőségedet, és kisebbé tetted magad az angyaloknál, sőt az emberek között is szegényen éltél, és a keresztfáig menően alázatosnak bizonyultál. Kérünk Téged, ha szenvedünk, hadd lássuk magunk előtt a Te értünk vállalt szenvedésedet, s ha sorsunk miatt háborognánk, hadd szégyelljük el magunkat, látva Téged, aki a legnagyobb áldozatot is vállaltad, s örök életet ajándékoztál nekünk. Segíts, hogy ne legyen bennünk elégedetlenség, és adj kérünk erőt, vigaszt és reményt nekünk azzal is, hogy észrevesszük: szenvedéseid után dicsőséggel és méltósággal koronáztattál meg, és így érkezel ismét, hogy a mi utunk is vállalt szenvedéseinkből a mennyei dicsőségbe vezessen. Könyörgünk Urunk, hogy adventi heteink hadd legyenek valóban ilyen Rád figyeléssé, Téged szem elől nem tévesztő várakozássá, és eljöveteledet, megérkezésedet, jelenlétedet megtapasztaló örömteli órákká! Így könyörgünk beteginkért, gyászoló testvéreinkért, minden szükséget szenvedő, csüggedő, erőtlen, vagy reményvesztett lélekért, szeretteinkért, ellenségeinkért, egyházunkért, s az egész világért, hogy Téged lássanak, mert ez a látás mindent megváltoztat, és mindenre elégséges – gyógyító, vigasztaló, reménységet szívekbe árasztó! Eljött Eljövendő Krisztusunk imádunk és dicsőítünk Téged! Ámen!